A kérdés komoly! Kellenek-e klettersteigek Magyarországon?

Íme, a valóság mindig megelőzi a filozófusokat. A Dunántúl festői helyén, Cseszneken, annak is egy vadregényes szurdokvölgyében megépült hazánk első vasalt útja, olaszosan via ferrátája. A két 150 m hosszú útvonal jól sikerült, és kihasználva e hely kivételes adottságait óriási népszerűségre tett szert – jóval több, mint ezren mászták meg néhány hónap alatt. Utóbbi kissé meglepő, de nem véletlen. Mivel időközben egy tatabányai projekt is felmerült az eseményhorizonton, a címbeli kérdés tehát nem költői.
Szegezzük le az elején, hogy nem vagyok via ferrata fan. Egyáltalán nem. Hegyi vezetőként és hegymászó oktatóként viszont gyakran tapasztaltam, hogy ez az egyik lehetséges út a hegyekhez és a hegyi sportokhoz,- és mivel nem igényel extrém felkészültséget, nagyon populáris az Alpokban. Sok ezer honfitársunk próbálta ki már örömmel . A félrehallások elkerülése végett, az is ide kívánkozik, hogy sem a cseszneki sem a tervezett tatabányai ferrata ügyében nem voltam (vagyok) érintett.
Kiinduló pontunk már van. Cseszneken megnyílt az első ilyen út. Milyen? Röviden: kitűnően sikerült és méltán lett népszerű. Jól kihasználja a relatíve kis sziklák adottságait és nagyon gondosan van megépítve. Okozott persze némi környezetkárosodást, de ez korlátozott és nem bővül. A drótkötelek viszonylag diszkréten húzódnak meg a lomboktól burjánzó szurdokban, amelynek szépségét most sokan soha nem látott perspektívából élvezhetik. A sportos látogatók egy része azonnal megjelent a vendéglátóhelyek és szállások forgalmában, és csak a helyieken múlik, hogyan használja ki a faluközösség ezt a komoly érdeklődést. A Cseszneki Vár egyébként is a Dunántúl egyik legvonzóbb látványossága, de az egész környék megér egy-két napos misét.
A projekt megvalósítója Kovács Tamás tatabányai hegymászó, aki néhány munkatársával, elsősorban öccsével, Attilával hónapokig dolgozott a létesítésén. Mindezt hosszú munka előzte meg, amivel a helyi önkormányzat európai uniós pályázattal realizálta a vasalt utat. A 6 millió forintból egy teljesen értékarányos létesítmény készült, mivel egy via ferrata létrehozása nagyon munkaigényes ipari-alpin munka (különösen ezen a helyen).
A kutya Magyarországon mindig a pénzügyeknél van elásva, ezért érdemes tudni a következőt. Tamás évtizedek óta elkötelezett sziklamászó és kitartóan építi ki a Dunántúl mászó helyeit. Ez eddig kb. 220 mászó utat és ezernél is több fúrt nittet jelentett és időben kifejezve 100-nál jóval több munkanapot. Ezt onnan sejdítem, mert éppen a Csesznek környéki sziklákon sikerült megnyitnunk több mint 150 mászó utat, történetesen Tamással kettesben. Hogy mennyibe került és mennyit ér ez a saját zsebből és társadalmi munkaként végzett befektetés, az nem volt érdekes számunkra és talán jobb is nem számolgatni…
Nos, mivel a Fővároshoz közeli Tatabányán is felmerült egy via ferrata lehetősége, érdemes megvizsgálni a kérdést, hogy kellenek-e hazánkban ilyen utak, egyáltalán és ha igen, akkor mennyi és hogyan. Kissé beleolvastam az interneten burjánzó vitákba. Sajnos a régi előítéletemet erősítették meg sokszor a hozzászólások,néha a tárgyszerűségnek még a látszatára sem törekedtek. Kis hazánkban rengeteg a kritikus, a véleményvezér vagy csak a tétlen irigykedő. Aki teremt és értelmesen dolgozik, az annál kevesebb.
Kétségtelen, hogy a mai Magyarországon nincs mérhetetlen mennyiségű szikla, ami sziklamászásra, pláne via ferratak építésére igazán alkalmas. Ami van, az mindenkinek nagyon értékes. Elsősorban a természetvédelemnek, amelynek az a hivatása, hogy elszántan vigyázzon arra a kincsre, amitől a földi létezésünk függ. A via ferrata érzékelhető beavatkozás egy középhegységi sziklafal biotópjába. A természetvédők feladata eldönteni, hogy az okozott kár az elviselhető szint alatt marad-e és az ember fokozott jelenléte mennyire káros reálisan. Az biztos, hogy egy via ferrata környezetkárosítása a nyomvonallal minimalizálható és könnyen is kiszámítható, mert a nyomvonal adott. A károsodás a használat során sem bővül, mert az útvonal szűkös, magyarul a kantár túl rövid. A sziklamászásra kitűnő, de még érintetlen sziklafalakon sem kívánatos egy vasalt út, hiszen egy keresztben épített via ferrata teljesen megszüntet egy potenciális mászó helyet.
A természetvédelem a kritikus pont. Ám sajnos maguk a természetvédők is sokszor kritizálhatók. Lényegtelen dolgokra koncentrálnak, a súlytalan csatákat óhatatlanul megnyerik, miközben az egész háború egyre rosszabbul áll. Mi is farizeus módon állunk a természetvédelem kérdéseihez. Nem akkor vigyázunk a kék bolygó értékeire, ha a lakóhelyünktől 200 km-re egy kirándulás után a kocsink csomagtartójába tesszük gondosan az üres nejlon zacskót és egyedül ülünk vissza a kocsiba-, hanem inkább az a környezettudatos életmód, ha helyette a házunkhoz legközelebbi erdőben kerekezünk egy órácskát.
Egy via ferrata jóval nagyobb beavatkozás a természetes környezetbe, mint egy mászó út és szépnek se mondanám, – ám paradox módon sok embert visz közel a természethez, sport értéke pedig vitathatatlan. Az alpesi sípályák sem szépek nyáron, mégis fülig ér az síelők szája télen, ha éppen le nem fagy. A nálunk környezettudatosabb nyugati országokban i s csak kevesen választják a túrasíelést, azért mert ehhez nem kell felvonó.
A fenti példa alapján továbbmenve a via ferrata sokak belépője a hegyi sportokhoz. Néhány hazai via ferrata talán nem az ördögtől való ötlet. Ha jól körülnézünk, akkor lenne is rájuk néhány megfelelő hely. Egy biztos, akkor a hazai vendéglátóknál, vállalkozóknál és településeken maradna abból a pénzből, amit az osztrákoknál örömmel hagyunk.
Egyik szerzője vagyok a három átdolgozott kiadásban megjelent Magyarország Szikláin sziklamászó kalauznak. Szeretem az érintetlen sziklafalakat és patikamérlegre tettem minden egyes általam befúrt nittet, okvetlenül kell-e az oda? Mégis néhány klettersteiget el tudnék képzelni szerte az országban, különösen elhagyott kőbányákban, elhanyagolt sziklás oldalakon, ott ahol a természet nem károsul számottevően és nem különösebben értékes a hely a sziklamászásra.
Biztos, hogy egy via ferrata tartós és maradandó beavatkozás a sziklafalak elő és élettelen világában, ami egy titokzatos, varázslatos egységet képez. Megépítéséhez mindenféleképpen szükség lesz egy komplex egyeztetésre.
A helyi önkormányzattal, hogy van e rá igény, az előnyöket (turistaforgalom) kihasználva, a szükségszerű hátrányokat (pl. az ott élők zavarása) minimalizálva. Az önkormányzatoknál derül ki, hogy van-e a létrehozásra egyáltalán pénz vagy pályázati lehetőség.A természetvédelem illetékes képviselőivel szigorúan egyeztetve a tervet és minimalizálni a károkat.Az országos hegymászószövetséggel, ami most az MHSSZ, itt el tudják dönteni, hogy az létesítő képes-e biztonságos és sport szempontból értékes vasalt utat megvalósítani.Ha a hely egy kiépített sziklamászó hely közelében van, vagy annak egy mászásra kihasználhatatlan része, akkor illik konzultálni a helyet kezelő sziklamászókkal vagy sportegyesülettel.Ez volna egy olyan illem- kódex, amelyet nem ártani betartani, de én inkább kötelezővé tenném.Aztán szükségünk lesz olyanokra is, akik végül megcsinálják. Jól, gondosan, biztonságosan. Szeretettel is. Cseszneken ez történt. Látszik rajta.

Jó mászást mindenkinek. Gaba