In Memoriam CIMBÓ

Mindannyian Cimbónak hívtuk.

Becsületes neve Boros László volt. Eltávozott az Örök Vadászmezők hegyei közé. Hiánya fájó,de az emlékek még mosolyt is fakasztanak.

Mindenben jó volt. Jó hegymászó, kiváló barlangász utolérhetetlen tempójú munkás. Személyes barátságunk számtalan emléke kavarog bennem. Órákig mesélhetném közös emlékeink, de az összeszoruló gyomor lezárja szám. Egyre több barát és ismerős távozik előzetes bejelentés nélkül. Minden alkalommal végiggondolom, hogy megint nem tartottam be a fogadalmam, hogy nem engedem el a barátok kezét. Mindig van kifogásom, hogy miért nem érek rá. Szégyellnem kéne magam, de nem marad más csak a gyomromba csapó ököl fájdalma. Ez most sok volt, változtatnom kell.

Benneteket hívlak tanúnak! Ne engedjük el egymás kezét. Ápoljuk a barátságokat, ismeretségeket.

Béke Veled Barátom. Nézz körül, rám még vár néhány földi kötélhossz, de előbb utóbb megyek Én is, mint mindannyian.

Talpi

77127_453359744786883_1840025277_nKép: Annus Zoltán